~

Sziasztok.Először is: ne haragudjatok, hogy mostanában keveset, vagy egyáltalán nem jelentkeztünk.
Másodszor: én most személy szerint nagyon nehéz időszakon megyek keresztül, ugyanis sorozatban elvesztettem 3 olyan embert, akik nagyon közel állnak/álltak hozzám.Egyet meg még régebben.
Még mindig nagyon hiányoznak, de tehetetlen vagyok.Ők így döntöttek, én pedig ezért nem hibáztathatom őket.
SoYoon, YungSu, és...Yoseob.Ők azok, akiket elvesztettem.Meg persze ott van még YeonYeon, akinek távozását már egyszer kihevertem, de most újra érzem hiányát.
Yoseobról csak annyit, hogy összevesztünk.Nagyon.És míg napi szinten felhívott tízszer, és találkoztunk minimum háromszor, most mindkét esetben a szám:nulla.Sajnálom, hogy ennek így kellett történnie.Fájdalmasan, veszekedve váltunk szét.A mai napig bánom azt a napot...
Most perpillanat úgy állok, hogy egyik pillanatban boldog vagyok, másik pillanatban meg sírógörcsöt kapok.
Kiváltó okok:
~közel álló személyek hiánya;
~új tag.Nem akarom KiReumot bántani, sőt, én nagyon szeretem őt, és húgomnak tekintem, de kicsit meggondolatlan cselekedet volt(legalábbis szerintem) egy új tagot betenni egy régi, jól összeszokott bandához.Tényleg kicsi Minnie, ne haragudj rám ezért.!♥

Úgy érzem, a banda kezd szétesni.Már három tag távozott.Nem akarok vészmadár lenni, de...így érzem.És le kell írnom, vagy el kell mondanom valakinek.
Szépen lefogytam.Nem vagyok éhes.Na és?Akkor nem eszem...
A lányok azt mondják, hogy menjek el egy pszichiáterhez, mert már beteges az, amit csinálok.(nem eszek, agresszív vagyok, máskor semmilyen érzelmet nem mutatok kifelé, magamba fojtom gondolataimat stb.)
YungSu eljött egyszer hozzánk, és beszélni akart velem, mert Channie elmondta neki, mi a helyzet.Mondta, hogy béküljek ki Yoseobbal, de ő nem tudja, mi a helyzet...és jobb is, ha nem tudja.Senkinek sem kell tudni.Ez csak rám, és Yo-ra tartozik.Senki másra.Se pszichiáterre, se YungSura, se a többiekre...
Így hát látogatása azzal ért véget, hogy újabb sírógörcs tört rám, és felszaladtam a szobámba.Azután már nem tudott szót érteni velem, és elment.
Mostanában egyre többször vannak velem a lányok.Jobban mondva mindig van valaki, aki ott van velem.Talán féltenek...mitől féltenek?Nem leszek öngyilkos.Fáj, hogy ennyire nem bíznak bennem...
De...végső soron én tényleg sajnálom őket.Minden nap elviselni a hisztirohamaimat, vagy azon aggódni, hogy éppen miért depizek.Mostmár megértem, milyen lehetett Chora helyzete...neki sem volt könnyű.
Mennem kell.A lányok hívnak...sziasztok.♥