Búcsú...♥

Dreamers... Alteregók...... valószínűleg ez az utolsó bejegyzés, amit úgy írok, mint Chora, a Wonderful Dream rappere. Ezzel búcsúzok minden rajongótól, aki szeretett minket, hallgatta a zenénket. Ti kiálltatok mellettünk, nem fordultatok el, akármi is történt, mindvégig biztattatok, hogy folytassuk és ne adjuk fel, mert ez az álmunk. Példaképként néztetek ránk, de most én megérdemlem, hogy elpártoljatok tőlem, hiszen... cserbenhagytam a bandát, csak magammal foglalkoztam. Szerintem most nem nagyon értitek a dolgot, ezért inkább elmesélem. Mint tudjátok, édesanyám meghalt. A Dream Land-et követő napon nagyon rosszul lett és kórházba szállították. Én éppen akkor indultam a fotózásra egy magazinhoz, amihez utána készült volna az interjú, de az egészet lemondtuk, mert én egyből az anyukámhoz siettem. Késő estig vártam apával, hogy kijöjjenek és közöljék, hogy minden rendben, de nem így volt. Ameddig én aludtam, apával közölték a halálhírt, amit ő csak azután mondta el, miután felébredtem. Akkor kerültem igazán mélypont alá. Másnap a szobámban gubbasztottam, sírtam, addig, ameddig el nem aludtam. A többiek nagyon aggódtak az egészségemért, azért mindennél jobban segíteni szerettek volna. Ezt a segítséget utasítottam én el. Egyedül akartam lenni, de mindig jött valaki, aki próbált felvidítani, amihez nem volt kedvem, se erőm. A fotózás és az interjú költségeinek egy részét ki kellett fizetni, mert őket nem nagyon izgatta a dolog.
Miután úgy éreztem, hogy készen állok elfogadni a történteket, újra elkezdtem járni az iskolába, ami nem volt jó ötlet. Sokan vigasztaltak, ami mindig feltépte a sebet, mert eszembe juttatta anyát. De mások pont nem ezt tették. Akik amúgy is utáltak, elkezdtek piszkálni, a családomat sértegetni, amit én nem hallgattam tétlenül: újabb büntetésekbe keveredtem. Ami a legjobban fájt, hogy sokan elpártoltatok tőlem (amit megértek, de akkor is szíven ütött), megvető pillantást követett egy újabb, leveleket kaptam, hogy hagyjam ott a bandát, csak tönkreteszem és egyéb ilyen 'kedves' üzeneteket. A Leader-el már régebb óta veszekedünk, de akkor csak a tanulás és a bulizás miatt. Most mindenen fenn tudtunk akadni. Miért nincs rend? Miért nem tanulok? Miért nem segítek nekik a munkákban?... Mindig, mikor azt hittük, végre lenyugodtak a kedélyek, újra kitört a 'háború' és egymást bombáztunk szörnyen sértő kritikákkal. Shinbi és SoYoon ilyenkor elmentek, szinte sírva, mert fájt nekik , hogy így összevesztünk. AeChan és SungRin állított le minket. Hosszas tűnődés után Rinie terve bizonyult a leghatásosabbnak: hagyjam el a bandát, a második családomat (amibe én is beleegyeztem). És bár én kiléptem, így is feloszlott - ki tudja, egy időre? Évre? Örökre?
Belátom, az egész az én hibám, elutasítottam a segítséget, mikor szükségem lett volna rá. Akkor úgy éreztem, nem segíteni akarnak, csak azt, hogy folytassam az éneklést, és hagyjam a családom - de az összes vádaskodásom hamis volt, ők tényleg segíteni akartak, mert szeretnek teljes szívükből. Erre én... sértegettem őket, több napra elmentem.
Most itt vagyok apánál, együtt próbálunk új életet kezdeni. Magántanuló lettem és pszichiáterhez járok, hogy fel tudjam dolgozni az elmúlt napokban ért tragédiákat. Csak remélni tudom, hogy a többiek között minden rendbe jön, mert én úgy gondolom, hogy örökre felhagyok énekesi karrieremmel. Többen is kérdezték, hogy nem szólózok-e majd, de jelen pillanatban azt is kétlem, hogy az iskolát is be tudom fejezni.
Akkor most búcsúzom tőletek, tartsatok ki a többiek mellett, támogassátok őket, mert megérdemlik!♥

By: a Wonderful Dream volt egómanója...

♥